A mai világban az ember egyre jobban érezheti, hogy jelen van egyfajta változás, egy különös, tudati emelkedésre buzdító „húzóerő”. Ezt az ember gyakran abból érzékelheti, hogy már nem élhet, nem gondolkodhat úgy, ahogyan eddig tette, a „kényelmes” hazugságai többé nem állják meg a helyüket, illetve akár meg is bosszulják magukat. Talán azt is észreveszi az ember, hogy manapság az egyes dolgok gyorsabban „visszahatnak” rá, vagyis az ember szándékai, tettei hamarabb megjelennek az életében egyfajta „viszontválaszként” az élettől vagy sorstól. Felgyorsult a fejlődés, és aki nem szeretne lemaradni, annak haladnia kell ezzel a felgyorsult áramlattal. De hogyan érdemes együtt haladni ezzel az áramlással?
A mai világban elcsépeltnek hangozhatnak a következők, azonban érdemes tudni, hogy az igazság nem változott. Eltelhetnek évszázadok, évezredek, az alapvető igazságok mégsem változnak az emberi élettel kapcsolatban. Ha az igazságot elcsépelik, az semmit nem von le az értékéből, csak nehezebb lesz hallgatni rá. Ha az ember szeretne tehát együtt haladni a szellemi fejlődéssel, akkor a belső iránytűre érdemes hallgatnia. Az ember lelkében él egy belső hang, a lelkiismeret hangja, amely mindig megmutatja a helyes irányt. Ha szeretne jó irányba haladni, ha szeretne fejlődni, akkor nemesebb emberré kell válnia. „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.” Ez még mindig a legbölcsebb mondások egyike.
A leghasznosabb az, ha az ember megvizsgálja a saját életét. Vajon én úgy bánok másokkal, ahogyan szeretném, hogy velem bánjanak az emberek? Ha az ember őszintén felteszi ezt a kérdést magának, akkor már nagyon sokat tett a változásért. Ugyanis a problémákra való rálátás, a belátás hiánya a legnagyobb baj, ezért ha ez megvan, akkor a hogyan tovább, vagyis maga a változás már sokkal könnyebben mehet.
2021-ben és az ezt követő években érdemes tehát a külső elvárások helyett ezt a belső hangot előtérbe helyezni. Ez vezet el oda, hogy az ember kapcsolatba léphessen saját belső világával, szellemiségével. A belső világ csendjében az ember felfedezheti, hogy a Béke szigete, amit kívül keresett, elérhető, és a lénye legmélye kapcsolatban áll a „fenti” vagy szellemi világgal. Az ember a belső világával kapcsolatba lépve felveheti a kapcsolatot az őrangyalával, és rajta keresztül az égi világgal, végső soron pedig Istennel. Ez a kapcsolat vezeti az embert a szellemi ösvényen, a megvilágosodás útján, amin járva a törekvő lélek leteszi a szellemi lustaságot, az önámítást és a gyötrő kételyeket. Ezen az úton járva a lelki nemesedés, az erények kifejlesztése és tudatos gyakorlása egy belső indíttatássá válik, nem pedig egy külső elvárásnak való görcsös vagy számító megfeleléssé. Így juthat előre az ember ebben az új korszakban, amely más megmérettetéseket állít az emberi lény elé, mint az eddigi korszakok.
