Az írás szellemi inspirációk és a Szellemi Világ üzenetei alapján született.
2023 a 7-es szám éve, és ennek az évnek a 7. hónapja rendkívüli jelentőségű. A 7-es szám a szellemiség száma, és a szellemiség évének 7. hónapja mindennek a kiemelt időszaka, amikor is a szellemi-lelki értelemben fejlődő emberek teret kapnak a fejlődésre, változásra.
Az emberségesebb, szociálisabb emberek, akikbe, ha lehet így fogalmazni, sokszor „beleszorult” ez a segítő szándék, most végre teret kapnak erre a fajta hozzáállásra és cselekvésre. Mit jelent az, hogy „beleszorult” ezekbe az emberekbe a segítőszándék? Azt, hogy a segítő szándékú emberek jószándékával nagyon gyakran visszaéltek, és ez eltántorította őket a további jószándék megnyilvánításától. Az ember a kezét nyújtja, és erre elkapják a karját azok, akik úgy gondolják, hogy a segítő szándékú emberrel aztán „szabadon rendelkezhetnek”, mert neki „kötelessége megsegítenie másokat”, hiszen akkor jó ember. Nagyon sok jószándékú ember azért szorult vissza ebbéli szándékában és a cselekvéseiben, mert állandóan visszaéltek ezzel a segíteni akarással olyanok, akik viszont nemhogy nem segítenek másoknak, hanem még vissza is élnek mások jóindulatával, ezzel mérgezve a segíteni akarók lelkét és elzárva másokat – a hálás, és arra érdemleges embereket – ettől a jótól. Ez nagyon gyakori helyzet. Sok jószándékú embert tartott már vissza ez a viselkedés a további jócselekedetektől. Ilyenformán tehát az emberi társadalomnak is van felelőssége abban, hogy a jószándékú, önzetlen cselekedetek nem tudnak elterjedni, mert az állandó visszaélés útjukat állja.
A másik oldalon pedig a jószándékú embernek is van dolga, felelőssége ezzel kapcsolatban: meg kell tudnia védenie ezt a benne lévő és kifejezésre juttatott jót. Ha az ember például alkot valamit, akkor utána védenie kell azt az alkotást egy bizonyos szinten, hogy ne tudják szétrombolni azok, akik nemhogy nem alkotnak, hanem éppen ellenkezőleg: a rombolásban találnak „örömet”. A trollkodás nemcsak az internetes fórumokon van jelen, hanem a hétköznapokban is. A hétköznapi trollok szeretnek mindenbe beletúrni, a fejlődni vágyó emberek kezdeményezéseit lehúzni, az embereket egymás ellen fordítani, kijátszani, és összességében tehát megtörni a fejlődés lendületét. Ez az ő úgynevezett „módszerük” a fejlődés megfékezésére, amit áskálódással, becsmérléssel, sárdobálással érnek el. Ők maguk soha nem alkotnak semmit, nem tesznek hozzá az emberiséghez, de a kéretlen „tanácsaikkal”, a „jobban tudom” hozzáállásaikkal nagy mellénnyel húzzák le mások jócselekedeteit, kezdeményezéseit, szárnynyitogató próbálkozásait.
Egyetlen dolgot érdemes átgondolni a külső szemlélőnek ilyenkor: mennyivel könnyebb rombolni, mint alkotni, támogatást nyújtani és segíteni, vagyis hozzátenni valamit a létezéshez. A romboló, becsmérlő, másokat lehúzó sárdobálókkal szemben az alkotó, létrehozó, vagy legalább próbálkozó emberek az emberiség fejlődésének zálogai, és a mi felelősségünk is, hogy ők előbbre jutnak-e kezdeményezéseikben, vagy belefulladnak a mindennapokban ottlévő, áskálódó irigyek és gáncsoskodó rosszindulatúak lehúzásába. Ne feledjük tehát: ér lelkesíteni azt, aki alkot valamit; ér támogatni azt, aki ad valamit; ér írni egy köszönő levelet annak, akitől sokat kapunk. Gondoljunk arra, hogy ők is emberek, és jó eséllyel nekik is a rosszindulatú lehúzók tábora mellett kell megküzdeniük azért a jóért, amit adnak, sőt, lehet, hogy emellett még a megélhetésért is küzdenek egy olyan világban, ahol a rombolás nagyon könnyű, és az alkotás, a valódi, nem csak szavakban vett értékteremtés pedig nagyon nehéz. Rajtunk is múlik, hogy a másokért tevő, értéket teremtő emberek jutnak-e előbbre, vagy a másokat becsmérlő, lehúzó trollok.
A fejlődő ember feladata tehát, hogy megvédje önmagát, megvédje a jót, megvédje az értéket, amit létrehoz és a világnak átad, és emellett a többi fejlődő emberrel való együttműködését is meg kell tudnia védeni. Egy kis tudatossággal, a gyakorlatra való fókuszálással mindez könnyen megy. A hétköznapi trollok ugyanis csak szavakban jók, de soha nem a tetteikben. Csak önmagukat magasztalják, de soha nem mások lelkében jelenik meg róluk melegséggel és hálával a gondolat, hogy ők valóban jók. Ezért, ha az ember nem a szavakra figyel, hanem a tettekre, akkor könnyen megtanul különbséget tenni jó és rossz között, fény és sötétség között, angyal és démon között.
Július hónap tehát a kishitűség és az önszabotázs végét is jelenti, hiszen ezeknek a romboló mintáknak az ideje lejárt. Inkább szolgálja az ember a Jó Erőket, még ha tökéletlenül is, mintsem hogy szolgálja a gonosz erőket azzal, hogy kételkedik önmagában, visszafogja önmagát, szabotálja a saját előrehaladását, fejlődését, visszatartva ezzel mindazt a jót, amit ő a világba tudna áramoltatni. Azok, akik haladnak, a Fény Erőit szolgálják, azok pedig, akik gáncsoskodnak, a sötét hatalmakat szolgálják. Július hónap a Fény Erőinek szolgálatát, mindennek egy megújult formában való megnyilvánulási módját hozza el az embernek. Bátorság, jószándék és vezettetés. Ezek szükségesek ahhoz, hogy az ember a jó útra lépjen és azon járjon – kezdeményezőkészséggel, lelkesedéssel, de mindeközben éber figyelemmel, a jó és a rossz közötti megkülönböztetőképesség erejével felvértezve.