November hónap a belső bölcsesség időszaka, amikor az ember elmerül saját belső világában és felszínre hozza magából a bölcsességet, amely fényként ragyog a lényében. Ez a belső fény világít akkor, amikor kívül minden egyre sötétebb, hiszen közelítünk a téli napforduló időpontja felé. Ahogyan a külső sötétség nő, úgy növekszik a belső fény (a belső Nap) ereje. Az ember ebben az időszakban leveti magáról mindazt, amit nem szeretne a lényében megtartani, hogy az esszencia, a kikristályosodott bölcsesség megmaradhasson, felragyoghasson. A gazokat is ki kell tépni a hasznos növények közül, hogy ne szívják el az erejüket. Ugyanez igaz a lelki gazokra is, és azon emberi kapcsolódásokra, amelyek nem hasznosak a lélek szempontjából, csak látszat-kapcsolatok. Ez tehát a valódi lényeg, az „esszencia ideje”, amikor már nincs idő haszontalan dolgokkal foglalkozni, mert lassan, de biztosan közeledik az adventi megtisztulás ideje. November hónap erre készíti fel az ember lelkét a befelé fordulással egybekötve, mint egy belső tisztítókúra és meditáció egyben.
Mindaz, amit az ember november hónap során megérlel magában, bölcsességként felszínre hoz, és „rámondja”, hogy ez kell, ezt megtartom, az alapja lesz a jövő évben végbemenő változásoknak. Egy új kör indul el így a fejlődő emberek számára, akik már nem akarják magukkal cipelni a sallangot. És hogy mi a sallang? Mindaz, ami idejétmúlt, ami gaznak tekinthető, ami már nem szolgálja az emberi fejlődést: a lehúzó gondolatok, az önszabotázs, a lélekölő emberi kapcsolatok mindenáron való fenntartása (vagyis a szellemi-lelki kizsákmányolás és az erre alapozott kapcsolatok), a visszatartó erők mindenáron való kiszolgálása félelemből, gyengeségből vagy akár gyávaságból.
A szellemi úton az emberi lélek megérlelt belső bölcsessége vezet el a továbblépéshez és a valódi szellemi vezettetés elfogadásához. Ez november hónap időszaka, és ez vezet el az év utolsó hónapjának szentségéhez.