Advent időszaka rendkívül jelentőségteljes a szellemi fejlődés szempontjából. Az Eljövetelre való várakozás, az erre való felkészülés időszaka ez, amikor az ember összegzi magában az elmúlt év tapasztalatait, és felkészül az év végi szakralitásra: a Megváltó megérkezésére az ember lelkébe.
A mai világban a tudatosságra törekvő ember érez egyfajta szellemi terhet, egyfajta belső fejlődési „kényszert”, mintha valami húzná egy feladat elvégzésének irányába. Ez egy belső nyughatatlanságot okozhat. A lényeg, hogy az ember ne ragadjon le ott, ahol van, keressen új válaszokat, új megoldásokat. Így alapos kutatómunka után elérkezhet arra a pontra, amikor rájön, hogy az igazság nem változik. Az igazságot már elmondták réges-régen. 2000 évvel ezelőtt Krisztus elmondta mindazt, amit tudni kell. Most itt az idő arra, hogy aki a szívében érzi ezt a bizonyos fejlődési „kényszert”, húzóerőt, az tettekre válthassa mindazt, ami már elhangzott.
Advent az ember önmagába merülésének időszaka, amikor meg kell küzdenie a belső démonjaival, mindazzal a sötétséggel, ami az embert eltéríti, félrevezeti. Nem könnyű időszak ez, de az ember egy idő után rájön, hogy ami könnyű, abban nincs valódi fejlődési lehetőség. A nehézségek nagyon hasznosak lehetnek, ha azok egy fejlődési útra terelik az embert. Ezért nem kell kikerülni annak elfogadását, hogy az adventi időszak a belső munka szempontjából nem könnyű. Hiszen ez egy igen hasznos, fontos belső munka. Aki azt mondja, hogy egy koszos lakást könnyű volt kitakarítani, az talán nem is dolgozott igazán alaposan, és a valódi tisztaságot sem élvezheti majd a munka után. Ez nem azt jelenti, hogy az embernek gyötrődnie kell. A munka nem kell, hogy gyötrelem legyen. Az őrlődés, a belső tépelődés a gyötrelmes, nem a hasznos munka. Az adventi belső lelki változáshoz szellemi munkára van szükség, amit senki nem fog az ember helyett elvégezni.
Advent idején különféle kihívásokkal szembesül az ember. „Lelki lény vagyok? Vagy pusztán ez a fizikai test lennék én? Van egy szellemi énem, aki valahogyan kívül van ezen az életen, és onnan terelget engem a sorsom fonalán keresztül?” Ezek a kérdések nagyon is aktuálisak ebben az időszakban. Nem véletlen, hogy az ember könnyen kapható ezen kérdésekkel való szembenézés elkerülésére, a mindenféle kompenzálásra ebben a szent időszakban. Amikor a lélek munkáját kellene elvégezni, gyakran rohanunk bevásárolni, mindenféle kütyüket, ajándékokat nézegetni. Ezerfelé van a figyelmünk, csak önmagunkkal, a fontos kérdésekkel nem foglalkozunk. Aztán várjuk a csodát karácsonykor, amikor fel kellene gyulladnia a belső fénynek, ami nem történik meg, hiszen nem teremtettük meg ennek a lehetőségét. És ezért a karácsony sokszor szomorú, vagy éppen nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Mert az ember belül érzi, hogy karácsonykor „történnie kellene valaminek”. Valaminek változnia kellene, valamiféle transzcendenciát kellene átélnie. De ehhez szükség van előkészületre, munkára, amit belül, a lelkünkben kell elvégezni. Ezt kikompenzálandó, az ember gyakran őrült takarításba, rendezkedésbe, sütés-főzésbe kezd karácsony előtt. Egyes háziasszonyok akár eljuthatnak a teljes kimerülés szélére is karácsony napján, mert úgy érzik, hogy ha az összes elképzelt süteményt és ételt elkészítik a családnak, akkor sikerül majd megfelelni belső elvárásuknak, elképzelésüknek, illetve a világ által sugalmazott képnek a karácsonyról. De ez borzasztó fárasztó tud lenni. Ezért a karácsony a lélek szempontjából „veszélyes” időszak, mert nagyon könnyű eltérülni, kifáradni, elfásulni, csalódni, és ez a csalódás könnyen átsiklik a következő évre…
Adventkor megmérettetik a lelkünk, egyfajta belső magányt élhetünk meg. Mintha eltávolodnának tőlünk a védő angyalaink egy rövid időre, hogy magunkba nézhessünk, és tisztán megláthassuk, mi lakozik bennünk. Az embert számos negatív erő kísérti meg ezekben az időkben. „Nincs értelme magasabb célt keresni az életben. Az élet annyi, amennyit a szemünkkel látunk, és semmi több. Nincs semmiféle szellemi világ, nincsenek angyalok, nincs semmi, csak az anyagi létezés.” Ehhez jönnek a kételyek, belső félelmek: „Mi van, ha tévedek, és Isten nem is létezik? Mi van, ha a sorsom nincs is egy magasabb Erő által vezérelve, és teljesen egyedül vagyok ebben a létezésben? Mi van, ha a lelkem üressége valójában bizonyíték arra, hogy pusztán anyagi test vagyok, és minden más csak mese volt, kitaláció? Mi van, ha teljesen egyedül vagyok, most lelki értelemben?”
Ezek a kihívások, kételyek folyamatosan törnek elő, és az ember szabad választása, hogy őrült rohanásba, kompenzálásba, vásárlásba kezd-e, vagy éppen elmond egy imát, magába merül, magához hívja őrangyalát és megnyugszik abban, amit már a bölcsek elmondtak előttünk: hogy van szellemi világ, hogy az emberi életnek magasabb célja van, és a világ nem annyi, amennyit a földi szemünkkel látunk belőle. A világ ennél sokkal több, sokkal magasztosabb, csak mindez földi szemmel nem látható.
Aki így igyekszik végighaladni advent szellemi kihívásain, aki szembenéz saját sötétségével, elkövetett hibáival, hovatovább, bűneivel, az sokkal tisztább és szabadabb lélekkel várja karácsony érkezését. Mert ő tudja, hogy karácsonykor nem jön el mindenkihez a Megváltó, csak azokhoz, akik megtisztelték az Eljövetelét a tőlük telhető legaktívabb szellemi-lelki munkával, a lelki megtisztulás, megigazulás révén.
Áldott adventet, eredményes belső munkát kívánok minden szellemi úton járó léleknek!