Az ember sokszor hallotta már azt a mondást, hogy „ép testben ép lélek”, de talán sosem gondolkodott el azon, hogy ez mit jelent. Én is sokat hallottam ezt a mondatot, és nem vettem komolyan egészen addig, amíg meg nem tapasztaltam, mit jelent az ép test hiánya a lélek szempontjából.
Amikor az ember éli a maga materialista életét – főleg fiatal korban –, amikor igazából alapvetően a testi létezés köti le, szeretne célokat elérni az életben, szeretné jól érezni magát, szeretne sokat utazni, élményeket szerezni, akkor még ritkán halad túl a figyelme mindezeken. Közben azért hallja az idősebbektől, hogy milyen fontos az egészség, meg „ha egészség van, fiam, akkor minden van”, és hasonlók, de őszintén szólva egy fiatal számára normál esetben az egészség, a jó erőnlét még magától értetődő. Fiatal koromban nem gondoltam arra, hogy milyen az, ha nincs jó erőnlétem, ha nincs egészség, mert az embernek még sok az energiája, és úgy érzi, hogy sosem fogy el.
Aztán eljönnek a 30-as évek, amikor hirtelen megváltozik az energia minősége. Nem kiáradó, túlcsorduló lesz, hanem inkább „pulzáló”, de már egy kifejezett irányba törekvő. Ha az embernek ilyenkor nincsen egy magasabb szintű életcélja, ha nem kereste meg valamilyen szinten önmagát a 20-as éveiben, akkor ilyenkor kezd el „bajban lenni”. Mert 35 éves kor körül történik egyfajta belső átalakulás, egy lelki fordulat, és az ember belül, a lényében más célok felé kezd fordulni, mint amik eddig mozgatták. Ezért, ha valaki 35 éves korára nem talált magasabb célt az életben, akkor hirtelen elkezdheti magát nagyon öregnek érezni, hiszen az is, a 20-as éveinek elején járó önmagához képest. Pedig 35 éves kortól kezdődik csak el az „igazi élet”, az ember szellemi útja. 35 éves kor előtt kell megérlelni mindezt, hogy ebben a korban elindulhasson a valódi szellemi fejlődés.
Ezekben az időkben az egészség már egyre fontosabbá válik. Mert az ember megtapasztalja, hogy nincs végtelen energiatartaléka, hogy nem mindegy, mibe fektet energiát, és hogy a meglévő véges energiaforrásait úgy kell beosztania, hogy mindenképpen jusson a lényegre. És ebben az időszakban az ember megtapasztalhatja – én legalábbis megtapasztaltam –, hogy az egészség nem magától értetődő. Ha nincs, azt nagyon megérzi. Betegen, fáradtan, fájdalommal élve az emberben élő hatalmas szellem nem tud megnyilvánulni. Nem tud az emberen keresztül munkálkodni az a kozmikus lény, aki földi küldetését tölti ebben a testben, vagy inkább csak ehhez a testhez kötve egy rövid időre. Ezért az egészség végtelenül fontos, az egészség nélkülözhetetlen ebben az életeben, mert egészséges földi test nélkül nincs szellemi út, nincs küldetés, nincs fejlődés.
Mindez nem jelenti, hogy a testen múlik minden, és hogy az egészség önmagában elegendő a földi küldetés beteljesítéséhez. De a test is kell ahhoz, hogy a szellem alá tudjon szállni és meg tudjon nyilvánulni ebben a fizikai közegben. Ha ez a test beteges, ha gyenge és fáradt, akkor nem fogja tudni betölteni a funkcióját, és a lélek küldetése veszélybe kerül. Ezért megtanultam, hogy a testtel foglalkozni kell. A testet rendesen kell etetni, folyamatosan kutatva a számára legmegfelelőbb táplálékok után. A betegségeit kezelni kell, a megfelelő módszerekkel. Keresni, kutatni kell az utakat erre, mert a testnek megvannak a maga igényei, amelyek mindig összefüggnek azzal a lélekkel, aki a „használója” ennek a testnek. Összefüggésekben kell gondolkodni. Az emberi életutat egészében kell szemlélni, mert a test betegsége, baja, gyengesége mögött az ember személyes életútján való elakadása is jelen lehet, mint ok. Az ember élete egy egység, amit teljességében kell szemlélni ahhoz, hogy legalább egy fokkal közelebb kerülhessünk az igazsághoz.
Végtelenül fontos a gyümölcsök, zöldségek fogyasztása, mert rajtuk keresztül kerülünk közelebb az élethez, a természethez. A tápanyagok nélkülözhetetlenek a test fenntartásához, ezeket nagyon komolyan kell vennünk és kutatnunk kell a módszereket és a lehetőségeket arra, hogy a lehető legmegfelelőbb formában vigyük be őket. Ez az ember személyes felelőssége. Nem lehet kibújni alóla, képben kell lennünk a testünkkel, a felépítésével, az igényeivel és utána kell menni a legmegfelelőbb táplálkozási lehetőségeknek minden szempontból. Utána kell mennünk a betegségeinknek is. Kérdeznünk kell, keresni, kutatni a válaszok után. Tehát ez is az ember személyes felelőssége.
A test fontos, a testnek funkciója van, a testet tisztelni, becsülni kell, mert használjuk, mert szükséges ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, hogy el tudjuk végezni a feladatot, amiért itt vagyunk. Ezért a mi felelősségünk is, hogy hogyan bánunk vele, hogy megteszünk-e minden tőlünk telhetőt azért, hogy ez a test jól tudjon működni. Meghallgatjuk a jelzéseit? Figyelünk arra, amikor szegény szólni próbál, hogy elfáradt, hogy ez neki túl sok, hogy valamilyen ételt nem kíván? Vagy csak megyünk a fejünk után, utána meg csodálkozunk, hogy folyton lebetegszünk?
Megtanultam, hogy a testet és a testet működtető erőket tisztelni kell. Igenis lehet tőle, tőlük elnézést kérni, ha túlhajtottuk magunkat, vagyis a testünket. Lehet a testünkkel is beszélni, hogy ne haragudjon, és törekedni fogunk rá, hogy ez többet ne forduljon elő. A megfelelő bánásmód, a megfelelő étkezés és a megfelelő életmód az alapja a testi jólétnek. De mindennek célja az ember szellemi útja, a magasabb szintű létezési mód, amit itt, földi testben élve hajt végre. A sorrend fontos: előbb volt a szellem, utána lett a test, de aki ezt tudja, az megadja a testnek a szükségleteit, nem zsigereli ki, és utánamegy a fizikai problémáinak. Mert neki fontos, hogy ez a test valóban jól működjön: hiszen anélkül nincs magasabb szintű létezés sem itt a földön.