A felemelkedésről és a tudatváltásról alkotott „népi” elképzelések amolyan városi legendák szintjén lebegnek. Az embereknek tulajdonképpen fogalmuk sincs arról, hogy ezek a fogalmak mit is jelentenek, pedig ezek tudása, megértése nélkül nem lehet a szellemi fejlődésben továbblépni. Mint ahogy egy házba sem tudunk belépni addig, amíg meg nem találjuk az ajtót, úgy a felemelkedés, az Új Élet is csak egy soha el nem jövő vágyálom marad mindaddig, amíg nem konkretizáljuk, mit is jelentenek számunkra ezek a fogalmak.
A felemelkedés egyfajta tudatváltást jelent, tudatunk, tudatosságunk, önmagunkról való tudásunk egy magasabb szintre emelését. A tudatváltás pedig nem más, mint gondolkodásmód-váltás. Másképp gondolkodni, ez a felemelkedés jelentősége. Másképp gondolni önmagunkra, másképp elhelyezni magunkat a világban, másképp állni a többi élőlényhez – nem csak az emberekhez, hanem az állatokhoz, növényekhez, de még a tárgyakhoz, fogalmakhoz, gondolatokhoz, érzésekhez is. Nem egyszerűen új emberré kell válnunk, új szokásokat felvéve, új törvényeket kreálva, amiket aztán önmagunk elnyomásával be kell tartanunk. Nem. Egy egészen új embert, egy Istennel társteremtőként együttműködő embert kell újraépítenünk magunkból, aki már nem azért tesz meg valamit, vagy éppen nem tesz meg valamit, mert arra kívülről jövő szabályok utasítják, hanem mert ő éppen ezt akarja, vagyis az ő belülről jövő, természetes belső késztetése éppen erre ösztönzi, tehát pont úgy gondolja és mélyen egyetért ezekkel a belső „szabályokkal”, amik nem is igazi szabályok, hiszen pont azért jöttek létre, mert ő ezek mentén akar élni és megnyilvánulni.
Képzeljük el azt, hogy szeretnénk megtanulni egy idegen nyelvet, de nem csak úgy társalgási szinten, hanem anyanyelvi szinten, amikor már azon a nyelven is gondolkodunk. Vagyis anyanyelvet szeretnénk váltani, ha élhetek most ezzel a vicces kifejezéssel. Ez esetben nem elég heti háromszor eljárnunk nyelvtanárhoz, de még a napi 2-3 órás intenzív gyakorlás sem elég. Attól nem fogok egy másik nyelven gondolkodni, hogy elolvasok pár idegen nyelvű könyvet, vagy naponta kétszer meghallgatok egy nyelvoktató hanganyagot. A cél érdekében szó szerint benne kell éljek az adott nyelvben, hogy az egész lényemet a nap 24 órájában átitassa, és még így is hosszú évek, évtizedek szükségesek ahhoz, hogy az ember valóban elkezdje törni a magyart, mint azt régebben oly nagy szeretettel eljátszották a külföldről visszatelepült magyarok, hogy a kis egócskájuk kicsit magasabb szintre helyezhesse magát a többieknél. (15-20 évvel ezelőtt nagy divatja volt ennek, nagyon jókat mulattam ezen, az egyik kereskedelmi bank külföldi állampolgárokkal foglalkozó részlegén dolgozva.)
Visszatérve eredeti témánkhoz, ugye, szinte lehetetlen küldetésnek hangzik egy ilyen „anyanyelvváltás”. Na, a felemelkedés alapfeltétele, a tudatváltás pontosan ilyen. Meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, nem csak arra az időre, amikor meditálok, amikor angyali közvetítésen veszek részt, vagy esetleg ilyen témájú könyvet olvasok, hanganyagot hallgatok, hanem akkor is, amikor mosogatok, amikor az utcán az egyre elkeseredettebb, egyre agresszívabb emberek fejét bámulom, vagy amikor a végrehajtó éppen egy kilakoltatással próbál meg zsarolni. Itt hozzáteszem, hogy senkit se tévesszen meg egy angyali közvetítés hatása, amikor az angyali jelenlét energiája megemeli ideiglenesen a tudatossági szintjét. Ilyenkor az ember szinte szárnyal, és azt érzi, hogy ez nem is lesz olyan nehéz, hiszen már most is milyen jól érzi magát, érzi magában azt a bizonyos isteniséget. Ám ez még nem az ő saját „alapállapota”, hanem egy „mesterségesen” megemelt tudatszint, amolyan demo, hogy megismerjük és átérezzük, mi is az igazi célunk. A tudatváltás akkor történik meg, amikor ez a tudatállapot már takarítás közben, egy tolakodó nyugdíjasokkal teli bevásárlóközpontban, vagy éppen az elvárásait igazságtalanul ránk nyomó főnök jelenlétében is sziklaszilárdan megvan.
A tudatváltás egy intenzív, mindennapos, éveken át tartó, sok kitartást és eltökéltséget igénylő „tanfolyam”, mely a vele való foglalkozás hosszú évei alatt „átmossa” tudatunkat, kisöpörve minden régi hiedelmet, ezáltal megengedve számunkra, hogy egy magasabb igazság alapján határozzuk meg önmagunkat, és ennek alapján alakítsunk ki magunkban új, már az új tudatosságunkat és az új életünket támogató hitrendszereket, amik majd egyszer természetesen szintén lebontásra kerülnek egy még magasabb szintű önmeghatározás érdekében.
Ez a küldetés nem lehetetlen, mert minden nálunk magasabb tudatosságú lény végigment ezen az úton. Márpedig ha nekik sikerült, akkor mindenkinek megvan a lehetősége, hogy ugyanúgy bejárja, hiszen a benne lévő isteni szikra erre feljogosítja, és egy belső feszültség, elégedetlenség révén örökkön erre is készteti. Minél jobban felkészült valaki a tudatváltásra, annál nagyobb benne a feszültség, annál elégedetlenebb az élete körülményeivel, annál kevésbé bírja már ezt a taposómalom-szerű életet élni, ami nem róla szól, hanem mindig csak másokról, az államadósságról, a gyermekeink szebb jövőjéről, az elesettek megsegítéséről, a kisebbségek támogatásáról, a világbékéről, a rák elleni küzdelemről, a környezetvédelemről, az ufókról, a társadalmi problémákról, a szomáliai éhező gyermekekről, az olvadó északi jéghegyekről, az állatok jogairól – még leírni is unalmas és fárasztó –, de soha nem róla.
Fontos tudni, hogy a tudatváltást ugyan mindenkinek egyénileg kell végrehajtania, ám semmiképp sem egyedül. Számos mester tevékenykedik jelenleg a Földön, akik életükkel egyfajta példát mutatnak, megkönnyítve az emberek számára az átállást. Mert ugyebár könnyebb az anyósnak úgy nem megfelelni, ha azt látjuk, hogy a szomszéd – „álruhás mester”, de ezt nem kell róla tudnunk – pont a mi problémánkat olyan ügyesen kezeli, hogy szeretnénk a helyében lenni.
Tehát nemcsak az angyalok segítsége áll rendelkezésre közvetítőkön keresztül, hanem mesterek tömegei élnek hétköznapi életet az emberi világban, hogy példamutatásukkal ösztönözzenek és tetteikkel – szavak nélkül – biztassanak. Vannak olyan magasabb tudatosságú (mesteri szinten lévő) emberek, akik már a magasabb éteri birodalmakba való átlépésre készülve éppen utolsó emberi életüket élik közöttünk, és miközben saját lényük tökéletesítésével kapcsolatos küldetésüket végzik be, közben ez irányú tevékenységükkel hatalmas ébresztő- és húzóerőt gyakorolnak azon mesterekre, akik sokszor nem is tudják, hogy ők kicsodák, de felébredve megindulnak önnön megnyilvánulásuk útján, óriási húzóerőt gyakorolva az ébredező, tudatváltás előtt álló emelkedett emberi tömegekre.
Ez most egy ilyen világ, ahol – a minél hitelesebb és teljesebb beolvadás érdekében – kezdetben még a mesterek sem tudják magukról, hogy kik is ők valójában, hogy honnan származnak, hol az ő igazi hazájuk. Még a legnagyobbak is úgy léptek ebbe a világba, hogy nem tudtak magukról semmit, bár azt mindig sejtették, hogy valami nem stimmel velük, mert az emberi társadalom nem fogadta be őket, az emberek mindig másként bántak velük, mint egymással, és ahol lehetett, ott elnyomták és megalázták őket fiatal korukban. De mindez csak arra ösztönözte őket, hogy annál nagyobb erővel robbanjanak ki önnön elnyomottságukból, és vegyék birtokukba világukat, megmutatva ezzel a hazafelé vezető utat mindenki számára.
Mindezt nem azért írtam, hogy most elkezdjük árgus szemmel fürkészni a szomszédot, a járókelőket az utcán, hátha felfedezünk rajtuk valamit, ami arra utalhat, hogy ő már egy felemelkedett mester. Erre semmi szükség. Mert ha még észre is vennénk egyet közülük, akkor sem tudnánk önmagában ezzel az információval mit kezdeni. Nem rohanhatunk oda hozzá, hogy árulja el nekünk a felemelkedés mágikus titkát, ugyanis nincs ilyen, mint korábban leírtam, ez egy tanulási folyamat, nem pedig egy „kék vagy vörös pirula választás” kérdése. Ezt hagyjuk meg azon állítólagos „mestereknek”, akik mellüket verve, fennhangon hirdetik, hogy ők már minden utat bejártak, és ugyan életük romokban hever, kudarcot kudarcra halmoznak, de mindent kidumálva hangoztatják – hetente változtatva módszerük nevét és honlapjuk dizájnját –, hogy ők bizony tudják, mi kell az embereknek. Hét milliárd ember hét milliárd egyéni úttal. Csak egy tudatlan, még ébredezőnek sem tekinthető ember merészelhet olyat állítani, hogy tudja, mi kell az embereknek a tudatváltáshoz. Az igazi mesterek ezért nem tehetnek mást, mint egyrészt mindenkit saját egyéni útja felfedezésére és bejárására buzdítanak, másrészt saját életükön keresztül, egyfajta példamutatással segítik meg ezt a tanulási folyamatot.
A valódi mesterek nem beszélnek felesleges dolgokról. És itt felesleges alatt azt értem, hogy a gyakorlatban nem hasznosítható. Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi oktatási rendszer pont az ellenkezőjére neveli az embereket, és 12-17(!) évnyi tanulás után mindenki konyít egy kicsit a matematikához, a biológiához, a történelemhez, a fizikához, a kémiához – úristen, már megint egy vég nélkül sorolható fogalomhalmaz! –, de nem tanul meg főzni, egy eltört villanykapcsolót kicserélni, autót vezetni, egy lyukat befúrni a falba, szóval ennyi tanulás után még pont életképtelen, és továbbra is szülői meg állami segítségre szoruló óriáscsecsemő, akitől azért már elvárják, hogy adót fizessen, gyerekeket vállaljon, vagy éppen meghaljon a hazájáért. Nagyon kell már az a tudatváltás! Aki nem így érzi, az továbbra is cserélgesse magának a pelenkáját, ám sokan vannak, akikben robbanásig felszült már az élet értelmetlensége és az önmaga megnyilvánítása utáni vágy összeférhetetlensége.
Összefoglalva az eddigieket:
1. Senkinek nem tanácsolom, hogy az angyalokra vagy mesterekre várva otthon üldögéljen, hogy majd csak lesz valahogy, mert nem lesz. Mindenkinek meg kell mozdítania magát, és el kell kezdenie keresni az útját, mert csak a mozgásban lévőket lehet lendületükben megsegíteni, aki egyhelyben vár, azt nem lehet mozgásba lökni. (Illetve lehet, de az neki nagyon fog fájni. Nem hiába mostanság az a rengeteg tűzvész, robbanás, baleset, kilakoltatás, erőszakos támadás stb.)
2. Nem érdemes leragadni egyetlen témánál, például kizárólag a bőségre vagy a párkapcsolatra koncentrálni, mert a tudatváltás az élet minden területére kihat. Nem lehet magasabb szinten gondolkodni a bőségről, miközben gond nélkül befolyásolni akarjuk a másik ember életét, legyen az a párunk, a gyermekünk, vagy egyszerűen csak az utca embere.
3. Nem érdemes olyan ezoterikus körökben divatos témákkal foglalkozni, amelyeknek gyakorlati haszna nincs az életünkben. Attól, hogy betéve tudom, melyik felemelkedett mester hányadik fénysugár csohánja, és melyik arkangyal ül Isten jobb, illetve bal oldalán, és hogy ki volt Atlantisz, Mú vagy éppen Lemuria első királya, és Krisna miért volt kék – és megint egy értelmetlen felsorolás –, attól bizony a saját, hétköznapi életünkben még nem következik be érdemi változás. (Mint láthatjuk a régi gondolkodásmódú emberiség nagyon szereti a haszontalan fogalmak halmozását.) Mindezek tudásának birtokában ugyanúgy be kell fizetni a sárga csekkeket, ami az új divat szerint fehér (bár attól még azt is be kell fizetni), és ugyanúgy be kell járni a munkahelyre, ami közel s távol nem az én valódi megnyilvánulásomról szól.
4. Most már kezdjük el megválogatni, mit engedünk be az elménkbe. Nehéz úgy a tudatváltást kivitelezni, ha közben végighallgatjuk a szülők idejétmúlt, az ő idejükben – állambácsi a fenekem alá dugta a körülményeket módon – működő elméletecskéit, válogatás nélkül elhisszük az ezotanítócskák internetről összeollózott, majd teljesen félreértelmezett népbutítását. Azért, mert valami megjelent nyomtatásban, még nem biztos, hogy valóban hiteles. Az angyali és mesteri üzeneteket tartalmazó könyvekben, egy-két kivételtől eltekintve, csak hemzsegnek a lehozott információ téves értelmezései. (Már ha egyáltalán lehozott információról van szó, nem pedig egyfajta egoszüleményről, vagy ami még rosszabb, egy nem tiszta szándékú lény, vagy démon „üzenetét” sikerült leközvetíteni.)
Vegyük észre a különbséget a közvetítés módjai között. Vannak amolyan „üres edény” módszerű közvetítők, akik tulajdonképpen csak egyfajta szinkrontolmács szerepét kívánják betölteni (néha nem is emlékezve az elmondottakra), de maguk nem szándékoznak megértésre és a tudás életükbe való beépítésére törekedni. Az ilyen forrásból származó üzenetek biztos, hogy semmi jóra nem vezetnek. (Legfeljebb tapasztalatnak jó, hogy ilyen is van, de ez nem az igazi.) A másik oldalon viszont ott áll egy magasabb szintű közvetítési mód, ahol a közvetítő a saját tudatán keresztül áramoltatva lehozza, majd értelmezi a gondolatcsomagként kapott információt. Ebből kifolyólag itt nem elég, ha valaki egy kicsit nyitottabb a magasabb szférák felé, lévén a tudatán keresztül „fordít”, így a tudatosságának szintje, a beszédkészsége, a szellemi tudományokban való jártassága, illetve az a tény, hogy mennyire képes átlátni és megérteni a felemelkedés útját, mind befolyásolja a leközvetített anyag minőségét, gyakorlatban való használhatóságát. Érdemes megfigyelni, hogy átrendeződött a közvetítők „ezopiaca” – ha szabad ezzel a kissé cinikus kifejezéssel élnem – az utóbbi pár évben. Számos ismert (külföldi és magyar egyaránt) közvetítő abbahagyta munkáját, vagy átment egyfajta bohózatba. Ugyanis az értelmesebbek megérezték, hogy nem tudják már lekövetni a változásokat, és inkább abbahagyták – hozzáteszem, ők vannak kevesebben –, a (fogalmazzunk most így) kevésbé értelmesebbek pedig olyan alacsonyabb tudatosságú lényekhez kapcsolódtak, akiktől már nem származnak a felemelkedés útját támogató információk, lévén, még maguk sem járták be ezt az utat. (És itt most nagyon, de nagyon finoman fogalmaztam – annak érdekében, hogy ne térjünk el túlságosan a témánktól.)
Egy magasabb forrásból származó információra mindig jellemző három dolog: 1. jó érzésekkel tölt el minket, érezzük, amint a szívünk válaszol arra a hatalmas szeretetenergiára, ami akkor körbevesz bennünket; 2. mindig elhangzik hasznos, gyakorlatba átültethető információ is, az érdekességek csak elenyésző, mintegy oldó szerepet töltenek be; 3. soha nem lehúzóak, szidalmazóak, és főleg nem tántorítanak el az utunkról önbizalmunk meggyengítésével. Ha egy előadásban vagy közvetítésben nem találjuk meg a fenti három kritériumot, akkor az előadó nem mester, tehát nem járta még be azt az utat, amiről beszél, márpedig a kibicnek semmi sem drága, mivel mi fizetünk helyette, illetve angyali közvetítés esetén a közvetítő még nincs felkészülve az ilyenfajta kommunikációra, ezért számunkra nem hiteles, az egóját vagy valamely alacsonyabb tudatosságú lényt, esetleg egy elhalt nagybácsit (ez utóbbi alapján már egy egész könyvsorozat született) közvetít.
Minden Ébredező Léleknek jó munkát és kitartást kívánok e nehéz, de annál felemelőbb Utazásban.