Szeptember 21-től kezdődően, a Mérleg havában érdemes az igazi szerelem megvalósítására koncentrálnia annak, aki úgy érzi, a teljesség érzése hiányzik a szívéből. A szerelem, a párkapcsolat mindenekelőtt egy olyan előrelendítő erő az életben, aminek révén lelki nemesedést és emelkedést élhetünk meg. A szerelem nem elsősorban a testi szerelem és az érzelmi biztonság iránti vágy kielégítésére szolgáló eszköz, hanem annál sokkal nagyobb lehetőség. Ez nem más, mint egy lélekemelő eszmény megvalósulása, egy szellemi inspiráció életbe való átültetése. Úgy is mondhatom, hogy a szerelem az égi boldogság és eszmény gyakorlati megvalósulása. De hogyan lehetséges mindezt megvalósítani úgy, hogy az ember 10-20-40 vagy akár több évet is leél valakivel? Hiszen a nagy boldogság, a lelki emelkedettség sokszor csak a kapcsolatok elejére jellemző, utána átveszi a helyét a sivárság, a közöny, az unalom és az érdektelenség. Nem hazug álmok kergetéséről van itt szó valójában?
A szerelem első időszaka még a lángolásról, az önfeledt boldogságról, az egymásra találás öröméről szól. Ez egyfajta örömérzet, ami abból fakad, hogy az ember rátalált a párjára, tehát egy hosszú út után célba ért. A célba érést követő öröm természetesen nem egy hosszú időszak, mert mindez hamar természetessé válik, és a kapcsolatnak tovább kell fejlődnie, el kell mélyülnie. Ha nem történik meg a továbblépés, akkor a kapcsolat megreked, és az öröm is tovaszáll. Ha a kapcsolat továbblép, akkor az örömteli „röpködés” ugyan alábbhagy, de cserébe a „hirtelen szerelem” mély szeretetté és szerelemmé alakulhat át. Ez tehát nem csak szeretet, hanem szerelem is, de mivel két ember jár együtt az úton, óhatatlanul kialakul a felek között egyfajta barátság is.
A párkapcsolat szerepe nem más, mint egymás lelkének felvirágoztatása, közös lelki-szellemi fejlődés. Ezen a ponton érdemes megállni egy pillanatra. A szülőktől hozott minták ugyanis itt lépnek be a párkapcsolatba, és ezen a ponton nagyon könnyű „elbukni”. Nem is nagyon lehet ezért hibáztatni valakit, hiszen az ember óhatatlanul azokat a mintákat követi, amelyeket fogékony éveiben maga körül látott. Azonban a tudatos emberek sokszor úgy érzik, hogy szeretnének kitörni ezen minták árnyékából, mert túlságosan bekorlátozza őket mindaz, amit láttak, tapasztaltak maguk körül. A szülői mintáknak sokszor van pozitív oldala is, és ez keveredik el azon negatív részekkel, amelyektől a tudatos ember szeretne megszabadulni. Hányszor mondja az ember fiatalon, hogy „Én ezt másként fogom csinálni!”, aztán amikor a megvalósításra (megélésre) kerül a sor, sokszor önműködő módon beindulnak a szerepek és a játszmák, amiket a személy magával hozott. Ehhez nem szükséges semmiféle rosszindulat vagy rossz szándék, ez nem is igazán hiba, mert ezek a dolgok mintegy maguktól, automatikusan működnek. Az emberi játszmák sokszor nem is tudatosan lépnek működésbe, de a végén az ember úgy érzi, belefullad az általuk okozott nehéz élethelyzetekbe. A hiba az, ha ezen a ponton megáll az ember és nem keresi a megoldást. Hiszen a boldogtalanságot és a szomorúságot nem kell természetes állapotnak elfogadni, igenis lehet változtatni a nem működő mintákon. A mártír játszmák sokasága a legkönnyebben követhető minta, amiben megrekedve az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy semmi sem jó az életében, és emiatt hihetetlenül szerencsétlennek érzi magát. Emellett sokszor az életét is kilátástalannak látja. A tudatos embernek egy lehetősége van: meg kell figyelnie önmagát és a párkapcsolatát kívülről. Ha felfedezi a játszmákat, akkor meg tud szabadulni tőlük. Önhibáztatással itt semmire sem lehet menni, inkább örülni kell, hogy ilyen bátrak vagyunk, hogy szembe merünk nézni a gondjainkkal. A szembenézés ugyanis már fél siker. Sokkal többet ér el az, aki szembe mer nézni a hibáival, mint az, aki azt hazudja magának, hogy minden rendben van, közben pedig a mélyben mardossák őt a lelki gondok.
Tehát nem szabad az embernek önmagát ostoroznia azért, mert egy negatív érzelmi mintát követett eddigi élete folyamán. A párkapcsolat során ezek a minták gyakran a felszínre törnek, mert a szeretet és a szerelem érzése kiszorítja őket. Úgy is lehet mondani, hogy a párkapcsolat lényegében egy önismereti út, egy olyan lélek-utazás, ami révén sok mindent megtanulhatunk magunkról. Ezért nem is olyan könnyű egy párkapcsolatot „működtetni”, hiszen az folyamatosan tükröt tart elénk. De aki bátor, az ebben a tükörben a rossz tulajdonságait is megláthatja a jók mellett, és ha az ember látja a hiányosságait, akkor már jóval könnyebben tud változtatni rajtuk.
A Mérleg hava kitűnő időszak arra, hogy elmerengjünk azon, mit jelent számunkra a párkapcsolat és a szerelem, és mit is várunk tőle pontosan. Az ember sokszor elhiszi, amit a filmeken lát, vagy amiket a romantikus irodalom sugalmaz, és úgy érezheti, hogy csalódott a valódi, hús-vér párkapcsolatban. A legrosszabb az, hogy az ember „semminek” érzi magát ezekben a pillanatokban, mintha mindent elrontott volna. Pedig a kép volt hamis, pontosabban, amit a filmben láttunk, az a kapcsolat eleje volt, vagy a vége, netán egy szakasza. Kevés alkotás szól magáról az életre szóló kapcsolódásról a mindennapok őrlésében, hiszen abban nincs annyi érdekfeszítő történés. Ezért aki azt várja, hogy a kapcsolat elején fellépő lángolás élete végéig megmaradjon, az óhatatlanul csalódik.
A női olvasók talán egyetértenek velem abban, hogy ez először óriási csalódás egy fiatalabb nő számára, aki tizenéves korában igencsak hajlamos volt az álmodozásra. Minden lánynak vannak elképzelései a tökéletes szerelemről, az álomférfiról, de a valóság nem ilyen, sőt, a valóság teljesen más, mint az álmok. Véleményem szerint a valóság jóval több, mint az álom, de csak akkor, ha az ember rádöbben arra, hogy miről szól a szerelem, és elfogadja ezt. Bizonyos szempontból a szerelem olyan, mint a barátság, csak sokkal mélyebb oldalai is vannak, amiket egy baráttal nem lehet megélni. De az alapja nagyon hasonló a barátságéhoz, és aki nem jó barát, mert nem megbízható, nem önzetlen és nincs benne szeretet, az nem lesz jó társ sem. Vagyis az emberi kapcsolatok nem mások, mint lehetőségek a fejlődésre, a lelki nemesedésre, és a szerelem ebben kitüntetett szerepet kapott. Itt még erőteljesebben meg lehet élni a szeretetet, a jóságot és az önzetlenséget, de itt minden hibánk is kiütközik, amivel eddig nem tudtunk szembenézni.
A Mérleg hava tehát azt a lehetőséget hordozza számunkra, hogy átértékeljük a kapcsolatainkat, azokon belül is kiemelt figyelmet szentelve a párkapcsolatunknak. Amennyiben nincs az életünkben társ, úgy még több idő szabadul fel a töprengésre. Véleményem szerint a vállalt magány jobb, mint együtt élni valakivel, akit nem is szeret az ember, ezért a most még magányos ember nagyon jó esélyekkel indul a pár megtalálásában, ha tudatosan éli az életét. Soha nem szabad elkeseredni ezen az úton, mert a társat egy magasabb erő rendeli mellénk, ezért 25 évesen ugyanúgy meg lehet őt találni, mint 80 évesen. Nem igaz, hogy a társkeresés csak a fiatal években igazi lehetőség, hiszen minél idősebb az ember, annál érettebb is (feltéve, ha tudatosan éli az életét), és annál jobb társ is. A legfontosabb, hogy megpróbáljunk felkapaszkodni arra a szintre, ami megegyezik a társról alkotott elképzeléseinkkel, vagyis célozzuk meg azt a rezonanciaszintet (tudatos hozzáállást az élethez), ami megegyezik a társunkéval. Érdemes az emberi értékekre helyezni a hangsúlyt a párkeresésben, mert ezek számítanak igazán. Az értékes emberek sokszor nem is tűnnek elsőre annyira jóképűnek/csinosnak, mert be vannak zárkózva ebben a világban, ahol az emberi értékek nagyon sokszor nem számítanak előnynek. Lehet, hogy egy hihetetlenül jóképű, szívdöglesztő férfi áll előttünk, de mi csak a félszeg személyt látjuk, aki úgy érzi, soha nem kellett senkinek, mert nem volt hangoskodó „jó pasi”? Ezért ez a jóképűség és férfiasság csak később jön elő belőle, amikor már értékelik és szeretik őt, vagyis egy olyan nő oldalán, aki meglátta benne az értéket akkor is, amikor más nem vette észre. Nem mindenki tudja „jól eladni magát” egy társkeresési procedúrában, de lehet, hogy pont ők az értékesebb emberek, akik esetlenül mozognak ebben a sokszor hazugságokkal teli világban.
Tehát érdemes mindig a valóban fontos dolgokra fókuszálni és azzal minden más is együtt jön. A jó külső, a jó megjelenés a kiegyensúlyozott lelkiállapotból fakad. Ezért, aki boldog, aki elégedett, az gyakran kellemes megjelenésű is, de ha csak a külső szépségre fókuszálunk, az nem hoz megelégedést egy kapcsolatban. Vannak, akik képesek látszólag jól kinézni, de valójában csak jól titkolják jellembeli hiányosságaikat. Az energiavámpírok általában mások energiáinak köszönhetően néznek ki „jól”, de amint elveszítik a hatalmi játszmáikból fakadó előnyöket, azonnal előjön a valódi külsejük, ami egyáltalán nem tetszetős. Van, hogy egy jólelkű ember már annyira megkeseredett ebben a világban, hogy külsőleg is önmaga árnyéka lett, azonban amint egy kis lehetőséget kap, rögtön egyenesbe jön, és a külseje is pozitív irányba változik. Ráadásul az élet igen hosszú, és számtalan helyzetben kell együttműködni egy társsal: nem az számít igazán, hogy milyen külső érdemei vannak, hanem az, hogy mennyire megbízható, együttműködő, kedves és szeretetreméltó. Itt újra felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi mennyire vagyunk kedvesek, együttműködőek és szeretetre méltóak? Sok ember van, aki bővelkedik ezekben a jó tulajdonságokban, de mégsem értékeli magában ezeket a kitűnő, példaértékű jellemvonásokat. Pedig ezekre alapozva egy sokkal jobb életet élhetne, ugyanis a világban nem csak gonosz és megátalkodott lelkek élnek, hanem itt vannak a tiszta szívű, nyitott emberek is, akik néha nem látszódnak a nagyhangúak között.
A társ iránti vágy tehát az ember szívébe van oltva. Olyan erős, olyan ellenállhatatlan, hogy muszáj neki egy esélyt adni. A mostani időszak pedig kitűnő lehetőséget tartogat erre.
Ha fenti írásunk felkeltette figyelmét, akkor további olvasásra ajánljuk az alábbi cikkeket: